Az üres szoba. - AZ ÖRÖMHÍR GYERMEKEI

Rengeteg ember meggyógyítása van már Jézus háta mögött, amikor odahoznak hozzá egy vak, és süket embert. Máté evangéliuma így írja: „egy vak és süketnéma démontól megszállottat,” (Mt.12;22,) Minden zsidó aki a Törvényt ismerte, jól tudta, hogy a süketnéma vak embert, csak az Isten tudja meggyógyítani.

Az embernek nincs hatalma a démonok fölött „és nincs üdvösség (megmentés, megtartás) senki másban, mert nincs is másféle név az ég alatt, amely adatott az emberek között, amelyben üdvözülnünk (megmentenünk, megtartanunk) kell.” (Ap. Csel.4;12,) mint Jézus.

Jézus neve azt jelenti: Megszabadító. A sátán rabságából való megszabadító! Mivel az embernek nincs hatalma a gonosz szellemek fölött, ezért Jézus felruházza a tanítványait hatalommal és így küldi őket: „A gyengélkedőket (gyógy)kezeljétek, a halottakat keltsétek életre, a leprásokat tisztítsátok meg, a démonokat űzzétek ki.” (Mt.10;8,).

Az Istent nélkülöző ember, mindezt képtelen a saját erejéből megtenni, mert „embereknél (emberek mellé állva) ez lehetetlen, de Istennél (Isten mellé állva) mindez lehetséges.” (Mt. 19;26,). Ahhoz, hogy az ember megszabaduljon a gonosz szellemek befolyásától, a megszabadítónak Jézusnak kell megjelennie az ember életében, hitében, szeretetében.

Minden felkent pap, Jézusra hivatkozva, Jézus jelenlétét kérve, Jézus igéjét idézve vállalkozhat csak démonűzésre, mert „bármit kértek az Atyától, megadja nektek az én nevemben.„ (Jn.16;23,). De a papok is jól tudják, hogy a démon nem az ő szavukra, hanem Jézus jelenlétére megy ki az emberből, mert nincs olyan ember a földön, akiben az ördögnek ne lenne valamije.

Izrael hitének a világában, az ember betegségeit a gonosz démonok jelenléte, az általuk való megszállottság eredményezte. Nemcsak a pszichikai betegségek eredete a démoni megszállottság, hanem a süketség és vakság is. A betegségek okának ezt a valóságát Jézus is megerősíti, amikor az eléhozott süketnéma vakot meggyógyítja, úgy, hogy az „megszólalt, látott is.” (Mt.12;22,). Ennek hallatára a farizeusok egyértelműen démonűzésről beszélnek: „ez csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének nevében (fejedelme által) űzi (haj(í)tja) ki a démonokat.” (Mt.12;24,)

A démonűzéssel kapcsolatban, Jézus csak a Neki tulajdonított hatalom ellen tiltakozik.: „Ha én Belzebub segítségével(által) űzöm (haj(í)tom) ki a démonokat,” (Mt.12;27,) Élesen tiltakozik: „Ha én Belzebub segítségével (által) űzöm (haj(í)tom) ki a démonokat, a ti fiaitok ki(nek a segítségé)vel űzik ki?” (Mt.12;27,)

Jézusnak ebből a kijelentéséből olvasható ki, hogy a főpapok, írástudók és farizeusok is foglalkoztak démonűzéssel. Viszont ahhoz, hogy ezt meg is tudják tenni, tudniuk kellett a megszálló démon nevét. Adott esetben Jézus is megkérdezi a gadarai embert megszálló démontól, hogy: „mi a neved?” (Mk.5;9,).

Más a helyzet, ha a megszállott süket, néma és vak is volt. Ezen az emberen, csak az Atyaisten testet öltött szava tudott segíteni. Jézus a tömeg ámulatára meggyógyítja a süket, néma, és vak embert „úgyhogy az megszólalt, látott is.” (Mt.12;22,)

Izrael vezetői, az írástudók és farizeusok nem akarnak hinni a szemüknek és nem akarnak hinni a fülüknek. Az Isten ismeret vonatkozásában szellemi vakokká és süketekké válnak. Némákká nem válnak mert a gonosz szívük bőségéből szól a szájuk: "ez csak Belzebubnak, a démonok fejedelmének nevében (fejedelme által) űzi (haj(í)tja) ki a démonokat." (Mt.12;24,).

Gonoszsággal telt szívükből képtelenek meglátni, kimondani azt, hogy Jézus az Atya Szellemével űzi ki a démonokat. Gonoszságuk csak gonoszságot képes feltételezni, s a legfelsőbb gonosz, Belzebub erejével vádolni azt, aki a Törvény előírását megszegve, képes szombaton démontól szabadítani! Képes a farizeusok és írástudók törvényt betartási dogmái ellen szegülni. Képes őket nyilvánosan provokálni.

Ennek ellenére, nem merik Jézust a tömeg előtt nyíltan megvádolni, hiszen az még szájtátva áll és bámul. Latolgatják: „csak nem ez a Dávid fia?” (Mt.12;23,) Igen, mert a tömeg számára a történtekre más magyarázat nem lehet, mint az, hogy aki a süketnéma vaknak, visszaadja a hallását, a hangját és látását, csak a Messiás lehet.

Jézus nem fél a farizeusoktól, nem fél a gyűlölködésüktől, és világgá kiáltja azt, amit azok a szívükben fontolgatnak. Pontosan tudja, ha most és itt nem válaszol a szívükben levő vádakra, akkor bizony gátlástalanul vádolják majd akkor, ha eltávozik. Jézus megkérdőjelezhetetlen, tiszta logikával mutat rá vádjaik ellentmondást hordozó tarthatatlanságára: „ha a sátán a sátánt űzi ki (kihaj(í)tja), önmagával hasonlott meg,” (Mt.12;26,), - „de ha én Isten Szellemével űzöm (haj(í)tom) ki a démonokat, akkor elérkezett hozzátok az Isten Királysága.” (Mt.12;28,).

Jézus az Atya erejében, hatalmában gyógyítja a betegeket, űzi ki belőlük a démonokat, míg Izrael, Jézusra vak vallási vezetői, csak káromolni képesek e csodák forrását. Képesek káromolni az Atya Jézusban való munkáját, a Szent Szellem kiáradását! Képesek káromolni az előttük álló Isten Országát.

Erre a megátalkodottságra, erre a tudatos vakságra, erre az Atyaistent tagadásra, Jézusnak nincs más szava mint az, hogy: „minden bűn (vétek) és káromlás bocsánatot nyer, de a Szellem káromlása nem nyer bocsánatot,” (Mt.12;31,). Nem az Atya irgalmatlansága, hanem az Őt vádolók bűnben maradása miatt. A mózesi törvényt és hatalomféltésük miatt. A szívük gonoszsága miatt! Jézusnak nincs más szava erre mint az, hogy a nevükön szólítsa őket: „Viperák fajzata!” (Mt.12;34,).

Jézus példázattal is szolgál. Mind a farizeusoknak, és mind a tömegnek is:

Ez a tisztátalan szellem természetesen nem magától ment ki az emberből, hanem Jézus parancsára. Minden ház, minden szoba arra való, hogy lakjanak benne. Minden ember annak adja a lelkét, akit szolgálni akar. Sem az Isten, sem a gonosz nem képes elvenni az ember lelkét! Minden ember, mint erkölcsi lény a lelkét csak odaadni tudja. Adni annak, akit urának, lelke szobája lakójának ismer el. Viszont amíg uralkodni akar az ember és nem szolgálni, addig a sátánnak adja a lelkét, így az uralkodik rajta.

Az embernek emberen való uralkodása, az embernek nem természetes állapota, hiszen az Isten nem az emberre teremtette az embert, hanem a szeretet-szolgálat lelkére, Önmagára. Minden természetellenes állapot előbb-utóbb szenvedéssel jár, akár arról van szó aki uralkodik, akár arról akin uralkodnak. Minden embert, az önmagának okozott szenvedésének fájdalma fogja rávezetni arra, hogy a múlandó és önzést megvalósító értékek nem boldogítják. Nem adnak végleges megoldást a létezés értelmes megélésére.

Az örökkévalóság végtelenbe nyúló folyamában, egyszer mindenki beszáll abba a csónakba, amelyik a Forrás felé tart. Ez azzal jár, hogy neki is eveznie kell, keményen, kitartóan és állhatatosan. Ez az ember már Jézusnak adta a szívét és az Atya lelke költözött a szobájába. Ennek az embernek a démont kiűzés követően, nem maradt üresen a szobája. Nem maradt lakatlan a szíve. Ez az ember rálátva az uralkodás embertelenségére, a szolgálat lelkét választotta. Aki viszont szolgálja az Istent (az emberben) azt az Isten is szolgálja! Így aztán a csónakban ülő ember hamar rájön arra, hogy már nem egyedül, hanem Jézussal együtt evez. Megtapasztalja azt, hogy milyen is együtt dolgozni Jézussal. Ilyen volt az a gadarai ember is, akiből a légiónyi démont kiparancsolása után, megjött az esze! Akik ismerték meg is lepődtek azon, hogy: „ott ül felöltözve és eszénél van” (Mk.5;15,). Annyira, hogy azt kéri Jézustól, hogy Vele mehessen. Miközben pogánynak számító szamaritánus volt az istenadta! Aki meg zsidóként volt tanítványa, az nem akart Jézussal maradni! Annak fontosabb volt az, hogy eltemesse az apját, mint hallgatni és megtenni az ATYA SZAVÁT.

Jézus jelenléte Izraelben a gonosztól való megszabadítás munkájával járt. Betelt az idő és eljött az az óra, amikor a szövetség népének lelki vezetői és a szövetség népének tagjai dönthetnek arról, hogy ki lakozzék bennük. Jézus nem tesz mást, mint áll az ajtónk előtt és kopogtat. Soha, soha nem tenné meg azt, hogy az akaratunk ellenére jönne be a szobánkba, erőszakkal. Lelkünknek ezt az ajtaját nekünk kell kinyitnunk, nekünk kell kitárnunk, és beengedni azt, akit Úrként akarunk elfogadni. Azt akinek szállást adunk magunkban.

Minden ember ajtaja előtt ott házal az Isten Fia, hogy „ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást (készítünk) nála” (Jn.11;23,).

Ahol világosság van, onnan menekül a sötétség.

Ahol Igazság van, onnan menekül a hazugság.

Ahol Jézus jár, kiürülnek a gonosz által lakott szobák. Kiürülnek, és ha nem fogadják be a megszabadítót, üresen is maradnak! Addig, amíg a víztelen helyeken nyugtalanul kóborló gonosz szellemnek eszébe nem jut, hogy visszamenve megnézze, mi van a régi jól belakott és jól berendezett otthonával? Legnagyobb meglepetésére üresen, és a megszabadítás örömétől még feldíszítve találja. Azt hiszi neki szól a díszítés (az öröm) és csak rá vár az üres szoba! Visszarohan oda, ahol eddig járt és hívja a nálánál gonoszabbakat is. Azok meg jönnek! Jönnek, nem kérdeznek, és hívás nélkül bemennek és ott maradnak. Láthatatlan csápjaikkal jól megkapaszkodnak. Ezek a gonosz szellemek nem tisztelik az ember szabadságkörét. Nem várják az ember invitálását. Egyszerűen betöltik az üres szobát.

Jézus több esetben az általa meggyógyított ember lelkére köti azt, hogy „menj és nehogy még vétkezz.” (Jn.8;11,). Nehogy rosszabbul járj, mint amitől megszabadultál. Izrael számára sem a római megszállók, az idegen hatalom erőszakos kiűzése jelenti a megoldást, hanem az embert szeretés lelkületének, a Jézus tanítása általi Atya ismeretének a befogadása

Aki a sátán szolgájaként éli az életét az a megszállottság állapotában van, hiszen a szeretetre teremtett lelkét a gonosz állapotszerűen uralja. Az-az ember viszont, aki az emberré válás folyamatában Jézusban látja az élete és boldogsága forrását, az kísértésbe eshet, de nem lehet megszállott, mert a szeretetben való lét, a Jézusban való cselekvés határtalan lehetősége, a szabadságot jelenti. A földön, a kísértések világában, az Istennek odaadott embert a gonosz csak kísértheti. Kísértheti, de ahol Jézus az Úr, ott előbb-utóbb mindig helyreáll a Rend!