A gyermek.
Elhangzott témák
Bevezetés:
Amikor elkezdtem gondolkozni, hogy mi lehetne a téma, amiről beszélgetnünk kellene, tudtam, hogy ez a rész az. Többször átlapoztam a könyvet oda-vissza, jeleket helyeztem el részeknél, amelyek kapcsolódnak a témához, amiről beszélnem kell.
KELL. Ez nem külső kényszer és nem belső akarat. Szükségszerű FELADAT. Természetes, magától értetődő egyedüli VALÓSÁG a számomra, amit kaphatok, és adhatok ebben a pillanatban. Fogadjátok örömmel.
Egy alkalommal, amikor a GYERMEKRŐL beszélgettünk – éppen az a rész volt a témánk, amit az Úrvacsora előtt az Evangéliumból felidéztünk – megfogalmazódott bennem, hogy a gyermekek létállapota még az állati létállapothoz közeli képet mutat. Ez adott okot némi megütközésre. Ildikó felidézte, hogy Feri bácsi mindig azt mondta, hogy az ember nem állat, soha nem is volt az, és megkérdezte, hogy lehet a gyerekeket az állatokhoz akárcsak hasonlítani is.
Ami bennem megjelent, az egyáltalában nem negatív, leminősítő vagy leértékelő vélemény volt a gyermeki létállapotról. Úgy fogalmazódott meg, mint az ember fejlődésének természetes része. A gyermekeket jellemző ösztönösség, öntudatlanság képe jelent meg. Az az állapot, amiben még nem képesek felmérni a tetteik következményeit, azokért nem tudnak felelősséget vállalni. Természetes módon a szüleiktől, környezetüktől függő, kiszolgáltatott viszonyban élik az életüket, miközben – szintén ösztönös – tanulási és növekedési folyamat zajlik bennük, ami a felnőtté válásukkal véget ér, hogy átadja a helyét egy új életszakasznak.
Kicsit is objektíven szemlélve őket, nyilvánvalóvá válik a tévedés, ami a gyermekeket példaként, a tisztaság, bűntelenség, ártatlanság megtestesítőiként, „kis angyalokként” állítja elénk.
Ennek a háttere, ami az ember ösztönvilágában rejlik, mondhatjuk hormonális. Ebből a szempontból a felnőttek sem mentesek a természet, a biológia törvényei alól, csak épp, ahogy az állatok a maguk természetességében élnek a természet Isten alkotta törvényei alatt, az ember ezeket meg akarja magyarázni, ami persze a tisztánlátás hiánya, az anyag által korlátozott szellemi képességei eredményeként gyakran félremagyarázáshoz vezet…
Mi a tény? Az, hogy a gyerekek puszta létüknél, megjelenésüknél fogva ösztönös érzelmi túláradást váltanak ki az emberek legtöbbjében: édesek, aranyosak, cukik, gügyögnek, bukdácsolnak, lehet őket gyömöszölni, játszani velük… Imádni valóak, no. Baj ez? Nem, semmiképp. Csak a maguk helyén kell kezelni a piciny emberkék iránti ösztönösen pozitív érzelmeinket, és a gyerekeket nem többnek, másnak látni, mint akik, amik: gyerekeknek.
A gyerekek szeretete az új generációk felnövekedése, a reprodukció, a testi lét fenntartása érdekében szükséges beépített ösztön. Az állatok is többé-kevésbé hasonlóan szeretik, gondozzák a kölykeiket egészen addig, amíg azok önálló életre képessé nem válnak. Ez nagyon jól is van így, hiszen az életet és a jövőt szolgálja, és nem más alkotta ezt meg így, mint a TEREMTŐ ISTEN.
Szóval a hiba nem a gyerekekben, nem az ő teljesen természetes létállapotukban van, hanem a „felnőttek gépezetében”…
De akkor miről beszél Jézus? És milyen GYERMEKRŐL beszél az angyal? Nyilván nem a néhány éves emberkékről… Nézzünk tehát a testen túl: ki az az Új, akit meg kell szülnünk?
Az Új tánc örvény felfelé. Erőörvény.Egyelőre játsszatok! Ez előkészület.Új Játék – Új Tánc – Új Világ.GYERMEK, HA JÁTSZIK, ÖNFELEDT.ELFELEJTI ÉNJÉT.Az Új Játék ezt hozza létre.A gyermek, aki magában nem tud játszani, halott.Erők pergetnek, dobálnak, vagy te pergeted őket.Nagy különbség!Ugye érzed? Adatik néked.NEKI szolgálni – van-e édesebb?Ha megízlelnéd egyszer az önfeledt játékot!(Beszélgetés az angyallal 151. o. 26. beszélgetés Lilivel)
Az első olvasáskor is látszik, hogy itt valami hatalmas dologról van szó: ez a GYERMEK önfeledten játszik a világ erőivel, csak táncol, és közben Új Világot teremt… NEKI szolgál, a TEREMTŐNEK… Hogyan? Önfeledten, boldogan, édes örömmel Istenbe feledkezve.
A testi gyermek képe a szellembe fordulva egészen új értelmet nyer: nem az önállótlan, kiszolgáltatott, felelősségvállalásra alkalmatlan kisgyerek, hanem az Istengyermek képe jelenik meg, és ebben a Világ teremtéséért való felelősség, az Isten teremtésének létbe hívása, hordozása, az aktív szerepvállalás a legteljesebb valóság, a mindenség megalkotásában.
Ez az igazi Játék, ami művészet, ahogy a zene és a tánc is. Olyan beteljesülés ez, ami csak az Istennek átadott, odaadott, ráhagyatkozó módon, a személyes én Istenbe olvadásával lehetséges.
AZ ALKOTÁS CSAK ÖNFELEDT JÁTÉK LEHET.
(Beszélgetés az angyallal 151. o. 26. beszélgetés Lilivel)
Szemben tehát a testi gyermekkel, aki kíváncsi, mindent meg akar tudni, meg akar kapni, ki akar próbálni, meg akar enni; aki mindent magába töm, hogy növekedjen testben és értelemben, és életerős, nagy, és a felnőtt lét fizikai kihívásaira felkészült felnőtté váljon, az ISTENGYERMEK játszik. Játszik a világ erőivel, amelyeket az Isten a kezébe ad, elmerül benne, belefeledkezik, és teremt. Megteremti az Új Világot az Istenben: AD. ÁRASZT. Nem önmagát növeli, hanem a feladatát tölti be: TESZ. Magától értetődő, természetes módon teszi a feladatát.
De mi az? Honnan tudhatom, hogy mi az én feladatom? Hogy azt teszem-e?
Amíg ezen gondolkoztam, rápillantottam a Beszélgetés az angyallal könyve. Választ akartam keresni a kérdéseimre, de nem kellett. A könyv a 166. oldalon volt nyitva:
„VAN-E TERMÉSZETESEBB VALÓSÁG,
MINTHOGY MI BESZÉLGETÜNK? „
Ahogy ezt elolvastam, tudtam, hogy itt én véget érek, és ti következtek.
Csak egy záró gondolatot akartam még találni, amivel ki tudom fejezni azt, amit átélek az Istennel kiteljesedő kapcsolatomban és életemben. Ugyanezen az oldalon ezt is megtaláltam:
„Idézzük az örömet, és eljő az Ő országa.”
Most pedig örüljünk együtt, énekeljük el Marika vezetésével, hogy Örülök én”, és beszélgessünk!
************************
Kérdések a márciusi Örömünnep – „Beszélgetés az angyal által megfogalmazott gyermek születéséről” – témájához:
Milyenek a testi gyermekek?
Miről beszél Jézus, amikor példaként állítja elénk a kisgyermeket?
Milyen GYERMEKRŐL beszél az angyal?
Ki az az Új, akit meg kell szülnünk?
Gyermekekké kell válnunk? Ha igen, hogyan?
Mit kell tennünk? Honnan tudhatjuk, hogy mi a feladatunk és hogy azt tesszük-e?
Medvés Tímea
*****************
Örömünnep 2019. március 10.
Az imént hallottuk Máté evangéliumából idézett, Jézus által elmondottakat. Kemény beszéd ez, mondhatnánk erről is. De mitől válik keménnyé ez a beszéd, hiszen Jézus egy kis gyermeket állít példaképként a tanítványai elé. De a tét, az Isten országába való bekerülés kérdése, és lehetősége. Ha csak azt vesszük észre, hogy egy kis gyermekről van szó, vagyis olyanokká kell válnunk, mint azok, súlyos tévedésbe eshetünk. Mert az idézet egyértelműen kimondja az igazságot, vagyis az Egek királyságába való bekerülés feltételét. Azt mondja Jézus „mert ha meg nem változtok (fordultok), és nem lesztek olyanokká, mint a kisgyermekek, egyáltalán nem mentek be az Egek (Istenének) királyságába. Ettől egyértelműben már nem lehet megmondani az igazságot, vagyis annak feltételét. Az egyértelműség a változásban az irányváltásban van, ehhez viszont meg kell fordulni, vagyis egy szóval a megtérést, Isten csodálatos világához való fordulást jelenti. A gyermek jelenléte pedig szimbolizálja azt a gyermeki lelkületet, ami a szülőkhöz való tartozásban ölt testet. Az ember, ha megtér Istenhez, úgy ragaszkodik, olyan lelkülettel éli meg azt, mint a gyermek, aki számára a szülő jelenti a biztonságot, ezáltal az örömöt, a boldogságot is.
Az Angyal tanításában a gyermek, szó jelentése, egy más tartalmat hordoz. Új feladatot kínál a felnőtt embernek. A felnőttség nyilván nem korfüggő, hanem az Istenhez tartozás mértéke. Az új pedig abban az új Istenlátásban jelenik meg, ami közelebb hozza ezt a kapcsolatot Isten és ember között. A feladat megvalósulása az emberre vár, ugyanis Jézus, már mindent megtett azért, hogy mi rátaláljunk. 2000 évvel ezelőtt elhozta az ember számára azt a tanítást, ami által megismerhettük az Atyát. Az Angyal, tanításában mindig az Újról beszél. Így az istengyermekség is, ezt az új látásmódot hirdeti, amit az Angyal úgy fejez ki, arra szólít fel, hogy ezt az Újat kell megszülnötök, a GYERMEKET!
Az Angyal tanításában, mindig az újról beszél, arról a pici újról, ami mindent megváltoztat. Így lesz az ember felnőttként Isten gyermeke, és általa lesz az új, az Új világ levegője.
Deme Ildikó