Az Isten rászorultságáról és szenvedéséről.
Tanítványi írások > Párbeszéd-ima válaszok
Az Isten rászorultságáról és szenvedéséről
Kérdező: Uram Jézus! "A Hang" tanításában, a megjelenési formáid felsorolásában (79. válasz) találkozom azzal a megfogalmazással, hogy Te a Mt.25.40,-re hivatkozva, rászoruló módon vagy jelen a földön. Mi több, együtt szenvedsz az emberi életek, sorsok "kereszthordozásaiban" (103. válasz). Mivel Te azt tanítottad: Én és az Atya egy vagyunk. (Jn.10.30,), azt, hogy az Isten miképp lehet rászoruló, és hogyan szenvedhet, egyszerűen nem értem!
Válasz: Kedves barátom!
A több mint 2000 éve elhangzott tanításomat követően, ma már minden ember értelemszerűen dönt arról, hogy kinek illetve minek látja önmagát, és Engem. Senki sem szolgálhat két úrnak, (Mt.6.24,). Ez akkor is így van, ha el sem gondolkodik mindezen.
Tanítottam: Én vagyok az út és a való(igaz)ság és az élet, (Jn.14.6,). Ebből. adódóan csak azzal tudok szeretetkapcsolatba kerülni, aki az Igém megismerésének, és befogadásának az Útján lát meg mint Valóságot, ami által az Élettel tudom megajándékozni.
Minden, a vagyon rá eső részét (Lk.15.12,) kikért gyermekem azzal teremtette meg a szellemi, lelki, erkölcsi rászorultságát, hogy indulásában, a tudás fáját választva, önmagát választotta boldogsága forrásául.
Úgy jártak, mint akik – még az iránytűt is eldobva – végtelen magabiztossággal, bemennek az őserdőbe, de mivel szükségszerűen eltévednek, visszatalálni már nem képesek, mivel Vak létükre, vakokat vezetnek (Mt.15.14,). Ennek következményeként, a tanításomat és életre kelésemet követő több mint 2000 év azt igazolja, hogy az Engem még mindig nem ismerő ember nem rászoruló, hanem szinte megátalkodottan vak és önző.
Minden Atyára való szellemi, lelki rászorultság, az ember oldaláról egy olyan állapotot fogalmaz meg, amit az Nélkülem, képtelen megszüntetni.
Az Írás tudóinak, és általuk az Írás népének azt állítottam, hogy: sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat, (Jn.8;19,).
Viszont mióta az Igém, (hiteles) tanításában itt maradtam, már senki, hangsúlyozom senki sem tekintheti magát testileg, lelkileg, szellemileg rászorulónak, legfeljebb megtévesztettnek.
Vajon miképp lehetne lelkileg, szellemileg rászorulónak tekinteni mindazokat, akiknek az asztalára állapotszerűen, hozzáférhető módon tettem le az Örök Életük megoldásának, az el nem veszíthető boldogságuknak, az Isten Országa ajtajának a kulcsát, A TANÍTÁSOMAT. „Én vagyok az ajtó, aki rajtam át megy be, megmentetik” (Jn 10;9,)
Így ha belemennék abba, hogy a földi életemet és tanításomat követően az embereket Istenre szorulónak lássam, és bennük rászorulóként éljek és szenvedjek, akkor az embernek adott Atya kegyelmét, a hústestben való életemet és tanításomat, teljesen értelmetlennek kellene tartanom.
Ezért nem mondható rászorulónak az, aki nem hiszi, hogy az Isten Országa, az Örök Élet ajtaját, a hiteles tanításom, mint kulcs nyitja. Szinte minden emberre elmondható, hogy még az előtte levő kulcsot sem látja annak: miért nem értitek az én szólásomat? Mert képtelenek vagytok hallgatni az én szómat, (Jn.8.43,).
Nemcsak az Isten azonos az akaratával, hanem az ember is. Bizony az ember is elmondhatja magáról azt, hogy amit akar, az van! Ha a bűnt akarja, akkor az van! Ez az ember nem rászorulóként, hanem adósságtörlesztőként éli az életeit. amíg minden adósságát meg nem adja (Mt. 18.34,).
Azoknak pedig, akik a körülményeikban élik meg magukat rászorulónak azt tanítottam, hogy: - keressétek először az Isten királyi uralmát és igazságát és a többit mind ráadásul megkapjátok. (Mt.6.33,).
- nehogy aggódva tépelődjetek lelketek (megélhetéstek) felől, hogy mit esztek és mit isztok, sem testetek felől, hogy mibe öltöztök. Nem több-e a lélek az eledelnél (tápláléknál) és a test az öltözetnél (ruhánál)?
- Nézzétek az ég madarait (tekintsetek az ég madaraira), nem vetnek, nem is aratnak, magtárakba sem gyűjtenek és égi Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e drágábbak (különbek, többet érők) náluk? (Mt.6.25,26,).
Mindehhez “A Hang” válaszaiban azt is kijelentettem, hogy: a Bennem hívő embert, nem a körülményei határozzák meg. (334,510, 529, stb.válasz).
Bármennyire meglepő, de Teréz anya nem Engem, hanem a teológia keresztény Krisztusát látta szenvedni, az emberberek nyomorult körülményeiben.
Én senkiben nem haldoklom a csatorna bűzében számkivetve. Az Én testemet nem rágják a patkányok a magatehetetlen emberben. Én nem a betegségtől, éhezéstől tönkrement, nyomorultul haldoklóban, hanem Teréz anya szívében voltam jelen. Amit Teréz anya láthatott, az csupán a belőle áradó, és a haldokló szeméből visszatükröződő szeretetem. mert koldusszegényeitek mindenkor lesznek, de én nem vagyok mindenkor veletek. (Jn.12.8,).
Értsétek meg!! Az Én életem – kiáradó szeretetem – akkor éltet, akkor boldogít benneteket, ha a tanításomon keresztül, valóban befogadtok Engem.
Végül azzal fejezem be, hogy a Hang médiuma, szeretett testvérem azt nem látta, hogy ahol Én VAGYOK, ott valóban ÉN VAGYOK! Ahol pedig VAGYOK ott nincs hiány. Ahol hiány van, ott nem lehetek, mert ÉN VAGYOK, a VAGYOK!
Az ember világában nem így van, mert ott, a rossz is valóságosan van jelen. Tévedésben vagytok, ha a rosszat a jó hiányával magyarázzátok.
A szeretetnek nem ellentéte a gonoszság, a VAGYOK-nak nem ellentéte a hiány. NEKEM, NINCS SEM ALTERNATÍVÁM, SEM ELLENTÉTEM!
A gonoszság, a rossz, a hiány az emberben van jelen, mert mint ’teremtők’ hívtátok létbe, és még arra is képesek vagytok, hogy a jót rossznak lássátok. Belzebub szállta meg, (Mk.3.22,). Ezért mondtam: az én királyságom nem innen való. (Jn.18.36,).
Aki meg Engem fogad be, az azért nem lehet sem erkölcsileg, sem a körülményeiben rászoruló, mert mondottam: keressétek először az Isten királyi uralmát és igazságát és a többit mind ráadásul megkapjátok. (Mt.6.33,).
Megáldalak a tisztánlátás – gondolkodásátalakítás – örömének az angyalával.