Az Isten megtalálásáról. - AZ ÖRÖMHÍR GYERMEKEI

1. Szinte feloldhatatlan űrt hagyott maga után a meghalt feleségem.

2. Mi van most vele?

3. Félig megvakultam, mi az, amit nem látok jól?

Válasz: Kedves Gyermekem!

Kétségbeesett kiáltásod, segélykérő kérdéseid a lelked mélyéről hallom. Ahhoz, hogy te is meghalld a hangomat, megértsd a válaszomat, nem kell mást tenned, mint-hogy a szíved felé fordulva, befelé figyelj, és kezd átalakítani az Én irányomba a gondolkodásodat.

Kezdetedtől fogva ott vagyok a szíved legmélyén, és várom, hogy az önzésben és mulandóságban elmerült gondolkodásod kudarcát felismerve, felébredjen benned a Való Igazság utáni vágy! (Jn. 14;6,)

Kérdéseidre, melyek belülről feszítenek, kívülről csak felemás, vagy félrevezető válaszok születhetnek, amelyek nem képesek azt a Valóságot közvetíteni, aki Én vagyok, mivel minden látásmód, tehát hit kérdése. Az Én számodra való létem, vagy nem létem is.

Azt kérdezed, mit nem látok jól? A válaszom az, hogy lényegét tekintve semmit sem látsz jól, mert jól, csak a tiszta szívével lát az ember. (Mt. 5.8,)

Így nem láthatod, hogy a feleséged feloldhatatlan űrt hagyó érzésének, nemcsak a Teremtő Atyába vetett Istenhit teljes hiánya, hanem a feleségedet istenné tevő vakságod is az oka. Mi több, oly mértékben vagy megkötözött és bizonytalan, hogy azt kérdezed, mi van most vele? ;- amire az a nagyon rövid válaszom, hogy VAN ISTEN, és EZ AZ ATYA JÓ!!! Ha legalább ezt elhinnéd, a kérdésed fel sem tennéd, mert tudnád, hogy az van vele, ami minden elképzelhető mértéken túl, a legjobb neki. Akkor tudnád, hogy nincs halál, hanem átalakulás van. Mi több, azt aki Bennem hisz, azt az Örök Élettel ajándékom meg, mert ÉN VAGYOK AZ ÚT, A VALÓSÁG ÉS AZ ÉLET.

Mivel minden ember az Atyára, az Örök Fényre, a Békére, a Szeretetre lett teremtve, a másik embernél mindezt meg nem találhatja. A sokszínű és sokszintű emberi kapcsolatok arra adnak lehetőséget, hogy mindezek keresésében, majd megtartásában, Felém segítsék egymást. Viszont az, aki ezt nem látja, az bizony a halál, a szenvedés és hiány szülte félelem feszültségében ítéli magát, az elméjében és szívében uralkodó birtoklás kudarcának megélésére.

Azt írod: meghalt a feleséged. Én meg azt mondom nem halt meg, hanem egy Engem megismerni törekvő szellemként, hazatért. Hazatért oda, ahonnan elindult. Mi több, már nem úgy tért vissza, mint a feleséged, hanem mint az, aki egy újabb hústesti élet Felém törekvő tapasztalataival bölcsebben, az Atya ismeretében való további gazdagodásában látja a jövőjét ott, ahol idő sincs.

Így hát ne aggódj az eltávozott feleséged sorsát illetően. Bízd őt Rám! Magaddal is akkor teszed a lehető legjobbat, ha ugyanezt teszed. Azzal mindenképpen számolnod kell, hogy a Velem való színről-színre találkozásig sokkal kevesebb az időd, mint amennyi már mögötted van. Használd ki ezt az időd bölcsen és helyes önszeretetben, hogy a hústestből való kilépésedet követően ne a volt feleséged keresd, hanem a Velem való találkozás végtelen öröme tudja átjárni a szíved. Ismerj meg Engem, hogy megszeress!

Nem véletlenül került a kezedbe a „A Hang” kötetekben megjelent válaszaim néhány példánya. Ezekben, újfent egyértelművé tettem azt, aki a te életednek is, tehát a boldogságnak a kulcsa: az pedig ÉN VAGYOK, aki az ATYA ISMERETÉNEK AZ EGYEDÜLI HORDOZÓJA! Ez azt jelenti, hogy az ATYÁM ORSZÁGÁBA vezető úton ÉN VAGYOK AZ AJTÓ!

Iránytűként adtam „A Hang” válaszait, mint Útmutatót és Útravalót, az igazi otthonát keresőknek, hogy a Velem való személyes kapcsolat létrehozásával, táplálásával és megőrzésével, egyre tovább tudjam vezetni őket az Atya- Isten és önismeret útján.

Viszont az Engem megtalálás még nem Végállomás, hanem elindulás egy olyan úton, amelyen az úton járás, már maga a boldogság. Ez pedig nem más, mint a Mk.1;15, -ben kért folyamatos gondolkodás-átalakítás! Csak ezen a nagyon keskeny, önmaga vágta úton tud találkozni minden ember, az EMBERRÉ válás Atyától származó feladatával, hogy beteljesítse azt. Ebben a feladatában soha sincs egyedül, mert az Atya- Isten Országának minden lakója tud róla, és abban segíti, támogatja, amiben kéri azt.

Eddigi válaszom tartalmából talán már magadtól is rájöttél arra, hogy nem az a valódi kérdés a számodra, hogy mi van most a meghalt feleségeddel, hanem az, hogy mi van veled, és mi van a kettőnk kapcsolatával?

Semmi, de semmi titok nincs abban, hogy minden hústestét elhagyott jó szándékú lélek, mindabból amit megélt és megtapasztalt, tanulni akar. Így mindazok, akik hisznek Bennem azért nem nyugtalanok, sem az anyagtestben élőkkel, sem az eltávozottakkal kapcsolatban, mert már annak az Istennek ismernek, aki szeretetből mindenkinek azt nyújtja, ami neki a legjobb, tehát a leghasznosabb.

Azt, hogy ki vagyok Én, tehát azt, hogy mit jelent az, hogy SZERETET, kivétel nélkül mindenki csak Általam értheti, és Bennem tapasztalhatja meg.

Leveledben említett felnőtt gyermekeiddel kapcsolatban meg látnod kell, hogy ők már nem a te "gyermekeid", hanem saját felelősséggel bíró emberek, akik veled kapcsolatban úgy döntöttek, ahogy döntöttek. Meg kell jegyeznem, hogy Én nem tolakodom egyetlen teremtett gyermekemhez sem – akik bár örökké a gyermekeim -, de nem akarnak tudomást venni Rólam, nem látnak szívesen! Az Én boldogságom, a feléjük is kiáradó szeretetem nem múlik ezen!

Én várom a veled való örömteli találkozást, mert kimondhatatlanul szeretlek! Tudom, eljön az a pillanat, amikor majd te is tudsz örülni, Nekem!

Szabó János