A világból Jézus felé.
Tanítványi írások
A világból Jézus felé
Az emberek többsége úgy éli az életét, ahogy tudja. Tele panasszal, elégedetlenséggel, boldogtalanul, békétlenségben, küszködve napi gondokkal, problémákkal, betegségekkel. Jézusi szeretet nélkül, közvetlen környezetével és kapcsolataiban, ha tud róla, ha nem. Mindezt azért, mert vágyai és igényei szerint él, csak a hiányt látja. A földi jót és az anyagi többet keresi, hajszolja, akár erején felül is. Még nem érdekli a Láthatatlan Szellemi Világ, annak Értékrendje, Gazdagsága, Szeretete, Valósága, Öröme.
Nem ismerik azt, amit Jézus tanít:
„Keressétek először az Isten Királyi uralmát és igazságosságát és a többit mind ráadásul megkapjátok”.Mt 6.33
Jézussal kapcsolatba kerülni, hozzátartozóvá válni, megélni a Vele való kapcsolatot, mind-mind, az ember döntése, az egyén felelőssége. Ő ott van minden ember szíve mélyén, s arra vár, hogy felé forduljon, partnere legyen.
Mindehhez elengedhetetlen szakítani a múlttal, s elhinni azt, hogy az ember méltó az Újra, az Istennel való közvetlen kapcsolatra.
A közelmúltban János idézte Dr Szathmáry Sándor teológus látásmódját, mely szerint az ember egész élete folyamán, sőt még halálakor is függ valamitől-valakitől. S valóban a hívő ember az egyházától függ, annak engedelmeskedik, az irányítja. Hiányzik belőle a Jézusi hittől átjárt józan ész nyitottsága.
A tanítvány akinek szívében Jézus él, befelé figyel, őrangyalára figyel, élő kapcsolatba van vele, mert elhitte azt, hogy Ő van, érte van, s egyek a feladatban. Látásmódját, gondolkodását, életét az a rend és béke irányítja, amelyben az előtte álló akadályokat, nehézségeket a megismerés és a fejlődés lehetőségének látja és éli meg. Ezért ha a tanítvány valóban csak Tőle függ, akkor a változás és az átalakulás a Jézus áltál meglátott feladat irányába viszi-mozdítja, az egyéni útjának felismerését kínálja.
Az így megszülető Új, az Igazi mozgás, a Megváltás, a Cél.
Vállalva szellemi önmagát Jézussal örömteli kapcsolatban, szabadságban, hogy amiért a földre jött beteljesedjen.
A tanítvány Jézusa
A tanítvány látásmódjában, gondolkodásában Isten, a Mennyei Atya, aki kétezer évvel ezelőtt Jézusban jött el, nem mondható embernek, ezért nem vet, nem arat, nem gyűjt, nem büntet, nem ítél, nem támaszt fel, nem vált meg a bűntől. Nem jön el újra, nincs második eljövetele, ahogyan azt Pál tanította, és az egyházak napjainkban is tanítják, s ahogyan a keresztény emberek várják. Ez az Isten nem emberképű. Nincsenek emberi, földi tulajdonságai abban a formában és tartalomban, ahogyan azt az egyes ember gondolja. Minden istenképpel ellentétben Ő VAN abban az örök szellemi valóságban, mely szerint Isten igéje, szava, maga az Isten.
Az ember teremtettségében ott van az a lehetőség, hogy Szellemben szomjazza, éhezze és szolgálja azt az Istent, akit Jézus szerető Atyaként mutat be az evangéliumban (örömhírben) mely így hangzik:
...ha valaki szeret engem, Igémet (szavaimat) megőrzi (és) az Atya is szereti őt, és hozzá megyünk és maradandó lakást szerzünk (készítünk) nála,Jn13:24
...úgy szeressétek egymást,amint én szerettelek titeket, Jn13:34
...Én vagyok az út és a való(igaz)ság és az élet,senki sem jut az Atyához csak rajtam keresztül (általam).Jn14:6
Ez a szerető Isten magához emeli a tanítványt, partnerséget kér tőle, és teljes önmagát, az Örök Életet, az egész mennyországot maradéktalanul kínálja, hogy Általa felfedezze az Isten örömteli világát. Az Ő Tüze gyújt tüzet a tanítvány szíve mélyén, s Fénye mely betölti, növeli szíve melegét és világosságát. Teszi ezt érdem és visszavárás nélkül, mert a Szeretet természetéből adódóan nem tud mást tenni, úgy hat, hogy munkálkodik és ad. Nem teljesítmény, siker és eredmény orientált, nem sürget, nem kényszerít, az ember tetteinek részéről nincs előjele, nem elvár, hanem vár. Ismeri az ember természetét, hogy tévedései buktatóin visz egyéni útja az Igazsághoz.
Ő minden lehetőség forrása, ezért a Vele való kapcsolatban minden a tanítványon múlik, övé a felelősség. Az Isten szerető Atyaként szolgálja, megajándékozza gyermekeit az őrangyalokon keresztül, sugallatokkal, felismerésekkel, tanító álmokkal, csodákkal, istenélményekkel, attól függően kinek mire van antennája, mindezt azért, hogy mindenkori lelkületüket ne a régibe a megszokottba való maradásra, hanem az ígéretes Újra hangolja, késztesse.
Minden Jézus által felkínált új vállalása a menekülés helyett, a megoldást eredményezi: átalakulást, változást, szellemi gazdagságot, nagyobb benső békét, szabadságot és odaadást, erkölcsi fejlődést. A tanítvány, ezáltal közelebb kerül Istenhez, egyre jobban kedvét és örömét leli az Égben, egyre jobban vonzza az Isten, mert minden Vele való találkozásban a ragyogást, a beteljesülést, az Egység megtapasztalását, kibontakozását éli meg. Jézusba vetett hite erősödik, tetteiben tanúbizonyságot tesz Róla, igaz hitűvé válva olyan, mint a tavasz: ahol, mi életet rejt, életre kel, azért, hogy adjon és befogadjon.
Tóth Katalin