Az Isten akaratáról.
Tanítványi írások > Párbeszéd-ima válaszok
Az Isten akaratáról
Kérdező: Uram Jézus! A Máté evangéliuma szövegének megfelelően, a „Mi Atyánk” imájában azt kérjük, hogy “legyen meg a Te akaratod”. Valójában mi az Atya akarata, és azt miképp tudom megvalósítani?
Válasz: Kedves gyermekem!
Az Atyám szavaként való hústestet öltésemig, majd azon túl is, több ezer év távlatában, a Tóra népe annak az istennek a szövetségese, aki először Mózesen, majd a prófétákon keresztül folyamatosan jelentette ki, hogy mit akar. Mit vár minden egyes szövetségéhez tartozótól, és mi a következménye annak, ha az nem teljesül. Ide tartozik minden előírás, parancsolat és törvény, ami a Héber Bibliában található, kibővítve a vallásban megjelenő szabályokkal és hagyományokkal.
Mindezt a keresztre feszítésemet és életre kelésemet követően, a kereszténység, átemelte a Rólam szóló tanításai előzményének, ugyancsak kibővítve az egyházi előírások, szabályok, szertartások tömegével.
Mindebből következően, csak néhány elemet kiemelve, a keresztény egyházak közvetítésében azzal találkoztok, hogy a keresztelés és bérmálkozás, a gyónás és eucharisztia, a klerikus hierarchia engedelmességi és cölibátusi fogadalma, a laikus hívő rendszeres templomba járása, az egyházi adó megfizetése, az egyházi szentek tisztelete, a napi ima, stb. mind, mind az Atyám akarata.
Az Atyám akaratának az egyénre vonatkozó megfogalmazását, látszólag meggyőző módon támasztotta alá az újszövetségben előforduló kijelentések tömege. Ez, végül a megkérdőjelezhetetlenség kategóriájába sorolta, az Isten akaratának személyre, történésekre, eseményekre való vonatkozását. Ennek következménye lett az-a majd minden hívőnél megtapasztalható a „Legyen meg a te akaratod” értelmezése, amelyben egy adott szituációban úgy mond le valaki a saját akaratáról, hogy az Atyáét még feltételezni sem képes.
Mindebből jól látható, hogy mennyire sokrétűen, minden területre kiterjedően, miképp jelenik meg az ember által értelmezett akarat tartalma, az Atyámra kivetítve.
Most újfent arra szólítalak fel benneteket, hogy: változtassátok meg gondolkodásmódotokat! Az ATYA, NEM EMBER! AZ ATYAISTEN, ISTEN, ami azt is jelenti, hogy Neki nincs úgy, egy adott döntést követő külön akarata, mint az embernek. Az Atya nem akar teremteni, hanem teremt. Nem akar kiáradni, hanem kiárad. Nem akarja a jót, hanem Ő a jó, stb. Így alapvetően nem az a kérdés, hogy mit akar az Atya?- hanem az, hogy mit akar az ember? Főleg abban a vonatkozásban, ami a hétköznapi szóhasználatban, szabad akaratként jelenik meg.
Bizony ennek csapdájától, még a korotok egyik legodaadottabb szíve, „A Hang” közvetítője sem mentesült, amikor a következőket írta: A szabad akarat főleg az értelem függvénye, és az emberi felelősség alapja. (2356 válasz). Mi több: Isten még azt is megengedi, hogy gyermekei elkárhozzanak! (1633 válasz). Óriási tévedés! Mindazt, amit tudatlanul és hitetlenül Ő rajta kérnek számon, azt nem Ő, hanem az ember engedi meg.
Bizony „A Hang” lelkes közvetítője sem gondolta át, hogy a szeretet rendjén kívül nem létezik szabad akarat, mert szabadság csak az Atyám szeretetésének szellemiségében élhető meg. Minden más, bizony rabság.
Engem az Atyám, mint hústestet öltött Igét, a kiáradása teljességeként, (Mt. 11.27,) a szeretetben való szabadság szellemi világosságaként, kegyelmi ajándékként adott, az szellemi sötétségben levő emberiségnek. Én, az Atyám teremtő és megtartó szeretete teljességének, örökkévaló megjelenése vagyok. Ezzel az Atyám megismerését, megszeretését, és az ebből következő Örök Élet befogadásának a lehetőségét kínálom mindenkinek.
Az Örök Élet, tehát a tanításom befogadását nem nekem kell akarni, hanem nektek. Ha nem akarjátok, akkor sem útként, sem valóságként, sem pedig életként nem tudlak szolgálni, vezetni, boldogítani benneteket.
Viszont ha valaki a megismerésem, a megszeretésem és befogadásom mellett dönt, tehát akar Engem, úgy az Atyával együtt lakást veszünk a szívében. Így válik nemcsak tanítványommá, gyermekemmé, de a partneremmé is, mert a szeretetem megvalósítását, rá bízom.
Mi több, mindazok, akik valóban tanítványi lelkületben élnek, már találkozhattak azzal a szellemi továbblépést magában hordozó ajándékommal, amelyben azt kínálhatom, hogy már ne akarj Engem, hanem engedj Nekem.
Engedj Nekem, hogy mint a teremtó Atyjára hallgató gyermekemet ajándékozhassalak meg mindazzal a csodával, aki az Isten Királysága. Engedj be a szíved legbenső, legrejtettebb szobájába is, mert ott is az ajtód előtt állok...
Mindazt, amit az Atya akarataként értelmeztek, az mint rend és erő, a teremtésben íródott be a valóságba. Mindabba, ami vagy aki van. Így az Atya akarata jelen van minden fűszál növekedésében. Minden csepp eső éltető erejében. A gyermekére vigyázó szülő tekintetében. Minden madár fészekrakó ösztönében. Az ember szeretni vágyában. A bűnt elkövető ember lelkiismeretében.
Az Én mindenkiben és mindenben jelenlévő lényegem, ami egyben minden létezés ereje és rendje, senkit nem kényszerít semmire.
Nem Vagyok diktátor! Az életetek minden eseményében, a döntés a ti kezetekben van.
Nem az akaratotokról való lemondásotok, hanem a Szeretetem befogadása által tudtok Atyát szeretővé válni.
„Isten csak saját gyermekeivel van beszélő viszonyban, csak nekik mondhatja meg azt, hogy mit kell tenniük.” (Hang 22/2206) ahhoz, hogy az Én szeretetem vezesse őket.
Végül is válaszolva az alapkérdésre, miszerint miképp lehet értelmezni a „Mi Atyánk” szövegében olvasható: legyen meg a Te akaratod (Mt.6.10,) kijelentését?
A hústestben való tanításomat, majd az életre kelésemet követő, a jelent is magába foglaló minden történelmi időszakra elmondható, hogy: senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú. Bizony a Mt.6.10, imaszövege semmit sem vesztett annak aktualitásából, miszerint legyen meg a Te akaratod. Az, hogy Bennem, mint a hústestet öltött Igében, minden kor, minden embere, ismerje fel az Atyát. Mint az égben, a földön is. MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!
Megáldalak a Szabadságban megvalósuló akarat Angyalával!