Az Istennek való odaadottságról.
Tanítványi írások > Párbeszéd-ima válaszok
Az Istennek való odaadottságról
Kérdező: 1. Nem értem a Mi Atyánk imában azt, hogy “ne vígy minket a kísértésbe”, mert ennek alapján az Isten az, aki a kísértésbe visz?
2. A keresztre feszített Jézus szimbolizálhatja-e azt, hogy miközben a bűn elkövetésével minden ember újfent keresztre feszíti a szívében, ugyanakkor Ő meg mindenkit kitárt karral, szeretni akar?
3. Jézus azt mondta Júdásnak, „ne a fejedet, hanem a szívedet tárd ki”. Ebből adódóan kétely van bennem, hogy a tudásvágy jó e, mivel foglalkozom tudománnyal, és a tudás is vonz minden tekintetben?
Válasz: Kedves Barátom!
A te kérdéseid is, - mint eddig majd minden Hozzám fordulóé – azt jelzik, hogy ki hol tart a gondolkodása átalakításában. Az általad is ismert “A Hang” válaszaiban felkínáltam, a vallások által bebetonozódott lelkületből való továbblépés egyik legfontosabb eszközét, a Márk 1;15,-ben olvasható gondolkodás, tehát értékrend átalakítás nélkülözhetetlenségét. Azok a gyermekeim, akik ezt megtették, ma örömmel élik meg magukat a tanítványaimnak.
Majd minden kisgyermek tesz fel az élet, az igazság, a tudomány, a létezés területét érintő nagyon komoly kérdéseket a felnőtteknek. De megfelelő tudás, tájékozottság, tapasztalat, értelmi érettség hiányában, még semmit nem tud kezdeni a válaszokban rejlő valósággal.
Bizony így vannak ezzel mindazok, akik bár felteszik Nekem a kérdéseiket, de az Engem megismerésre, még nem képesek rátenni az életüket.
Annak, aki a tudomány valamely területén akar képesítést szerezni, hosszú éveken keresztül, minden áldozatot meghozva kell tanulnia és vizsgázni. Bizony a tanítványságot eredményező gondolkodás átalakítás munkája, még ennél is több időt, odaadottságot és áldozathozatalt igényel.
A gyomrára éhes ember enni, az Atya Szellemére éhes pedig tanulni akar. Így az, aki már felfogta az értékrend átalakítás, tehát az Engem megismerés feladatának a súlyát, az első sorban az ismeretszerzés, a tanulás folyamatában kérdez. Igen, mert megtapasztalta, hogy a kérdéseire adott benső válaszok lépésről-lépésre, fokról-fokra születnek meg.
Ahhoz, hogy erkölcsileg (az Emberré válás területén) rend legyen a fejben, ahhoz az Én értékrendemet kell megismerni, megérteni és azzal azonosulni. E nélkül senkinek nem tudok a Bennem való Életre, új szívet adni.
Ezek után térek rá a kérdéseidre.
1. Az Igém megértése nem a Szentírás szavaiban, hanem az Evangéliumokban található hiteles tanításom lelkületében van elrejtve! Ez azt jelenti, hogy nem a leírt szavak jelentése vezet a Valóság megértéséhez, hanem a Szellemre való befelé figyelés vezet a szavak, valóságot hordozó értelmezéséhez. Ha meg akarsz érteni Engem, akkor neked is befelé, Rám kell figyelned, miközben az evangélisták által írt szövegekkel ismerkedsz.
Az Atya nem a kísértésbe, hanem a hústestben való szellemi kísértés világába ’visz’ benneteket. Arra a személyes útra, amelyen mindenki megtapasztalhatja az önmagát istennek gondolás, tehát az Atyától való elzárkózás következményeit. Azt, hogy miképp tud Nélkülem az önzés és erőszak világában boldog lenni. A tékozló fiúnak is meg kellett járni a maga választotta, külső-belső nyomor legmélyebb bugyrát ahhoz, hogy ’eszébe jusson’ az Atya! (Lk.15;17,)
2.Én, a tanítványaimnak azt mondtam: „nektek adatott, hogy megtudjátok Isten Királyságának titkát,” (Mk.4;11,). A tanítványaimnak!
Ezért azok a hívő gyermekeim, akik a szeretet benső szabadságának a hiányában, még nem tudják az Engem megismerésre tenni az életüket, azokat könnyen mellékvágányra viszi az értelmük és fantáziájuk, kart karba öltött munkája. Még nem képesek szembesülni az önzésnek azzal az erőszak szülte irgalmatlanságával, amivel a történelem során minden vallás a hatalmát érvényesíti, miközben ezt a hatalmat is emberek gyakorolják.
Megjegyzem, hogy keresztre feszítésemben a zsidó főpapok és vallási vezetők szándékukban, a római megszállók pedig a megvalósításban vétkeztek. Sajnos egyetlen keresztény vallás sem veszi tudomásul azt, hogy mindezt megbocsátottam nekik ott, a kereszten. Mert nem tudták, hogy mit cselekszenek. Ugyanúgy nem, mint ahogy a hívő ember sem képes megérteni, hogy az ÉLETET megölni nem lehet.
Én nem azért jöttem, hogy átöleljem az emberiséget. Azt a Mindenséget, amelyben „nála nélkül semmi sem lett, ami lett.” (Jn.1;3,). Így a Velem való találkozáshoz nem Nekem kell kitárni a karom, mivel az állapotszerűen tárva van, hanem nektek!
3.Először is le kell szögeznem, hogy a kérdésedben, amit Júdással kapcsolatban Nekem tulajdonítasz, az nem hangzott el.
Sok tudósotok ismert arról, hogy a tudománya gyakorlása oda vezette, hogy beismerje: szükségszerű, hogy legyen Isten! Van, aki egy természetfeletti értelemmel, van, aki valamiféle rendezőelvvel, és van, aki egy szuper tudattal azonosítja. De ezek a látásmódbeli beismerések, még soha sem vezettek odáig, hogy ebben az Istenben Rám, a Názáreti Jézusra ismerjenek.
Ezért aztán magától értetődően megy el egymás mellett, az adott tudósok által megfogalmazott Istenkép, és a Bennem hústestet öltött Ige. Pedig mindkettő, egyfajta valóságot fogalmaz meg. A tudományos beismerés azt a valóságot, amit a feltételezés és megtapasztalás által kikövetkeztetni képes. Az Általam felkínált Ige pedig azt, ami VAN!
Azt viszont, hogy ki, melyik területet látja valóságnak, azt az dönti el, hogy szellemileg melyik irányba nyitott. Az viszont tény, hogy a tudomány is, és az Istent megismerés is, teljes odaadottságot igényel.
A mindent tudás vágya, majd minden ember sajátja. Az, hogy mint lelkület ez jó, vagy rossz, az dönti el, hogy az önzés, vagy az Istent szeretés és megismerés szolgálatába állítja. Bizony hosszú az út, a külső világban tapasztalható fizikai, kémiai, matematikai stb. rend varázsától, a belső világ szeretet csodájáig. A teremtettől a Teremtőig.
Megáldalak az Engem keresés angyalával!