A lélek titka.
Tanítványi írások
A lélek titka:
Amióta értelmes, gondolkodó és dönteni tudó ember van a Földön, tehát úgymond ’kezdettől’ fogva, kimondva vagy kimondatlanul, de használja a lélek szavát, fogalmát.
Teszi ezt elsősorban az ember halála, vagy az adott állat elpusztulása kapcsán. Az ókori népek és civilizációk a rítusaik és áldozatbemutatásaik kapcsán, szoros kapcsolatot ápoltak az őseik és az őket körülvevő növények, állatok lelkével, mint ahogy a jelenben teszik ezt a különböző bennszülött törzsek.
Mindez megjelenik a lélek, lélegzet szavak kapcsolódásában, mely szerint az utolsó lélegzetével leheli ki az ember a lelkét ugyanúgy, ahogy ezt az állatok esetében is feltételezik.
A köztudatban a lélegzet az életet, ennek hiánya pedig a halált, az elmúlást jelenti. Ugyanakkor az évezredek során nem volt kétsége az embernek arról, hogy a halál beálltával nem szűnik meg az adott ember léte, hanem, az aki kilehelte a lelkét, lélekként távozik a másvilágra.
Azt a jelenünkben jól ismeretes szkeptikus gondolkodást, hogy a halál után nincs semmi, bizony a technika és tudomány ez irányú állásfoglalásának, uralkodóvá válása eredményezte. Oly annyira, hogy ez az anyagközpontú szemlélet, magától értetődően tagadja az Isten, a Szellem, a Lélek létezését, és marad nekik a ’mindenható’ anyag, vagy jobb esetben az univerzum, mint minden lét forrása.
Az viszont történelmi léptékben is jól látható, hogy akár a természethez, akár a hithez, vagy különböző vallásokat képviselő egyházakhoz fordulunk a lélek érthető formában való azonosításáért, a nagy általánosságon kívül nem kapunk választ, pl.: AZ ISTEN LÉLEK, ÉS AHOL A LÉLEK, OTT A SZABADSÁG. / 2Kor 3;17/ " Ezen kívül a szeretet maga az Isten (A Hang 247. válasz), Ő az út. (3. besz. Gittával), Ő az egyetlen bizonyosság. (13. besz. Gittával) stb.
Mindemellett az azonosításban az sem segít, hogy a lélekről, valamint a Szentlélekről, azok hatásáról szóló írások és könyvek, könyvtárak sokaságát tölti meg.
Ezt a zavart az is tetézi, hogy a Baptista Vida Sándor féle fordításban azt olvashatjuk: Szellem az Isten, és azoknak, akik Őt imádják, szellemben és való(igaz)ságban kell imádniok. (Jn. 4.24,)- míg a Károli Gáspár és minden római katolikus fordítás szövege szerint: Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Ezzel kapcsolatban a Dombi Feri bácsi által vezetett ’Hang” közösségben is azzal a magyarázattal találkoztunk, miszerint a lélek és a szellem szava ugyanazt jelenti.
Többé-kevésbé ez a látásmód jelent meg „A Hang” válaszaiban is, miközben hol megszemélyesíti a lelket az adott kérdezővel, hol a Szent Szellemmel, hol pedig az egyházzal azonosítja. Például: - Mennyei Atyátok mérhetetlen szeretetével küldi közös Lelkünket azoknak, akik erre vágyódnak (811. levél)
- A legkiválóbb pszichológiai ismeretekkel rendelkező lélek is elkárhozhat, (192. válasz).
- Nem a Biblia a forrás, hanem a Szentlélek, vagy ahogyan még pontosabban mondjátok, a Szent Szellem. (327. válasz)
- Az Én Egyházamnak ismertető jele az, hogy ugyanaz a Lélek élteti, Aki Engem, mivel létazonosságban van Velem. (114. válasz)
Mindemellett ugyanez a Szentlélek „A Hang” válaszai szerint, többféle vonatkozásban fejti ki a hatását.
Például: a Lélekkeresztség (471), lélekbe látás (104), irányítás (416), újjászületés (697), tanítás (1693) szabadság (2143), meglévő képesség karizmává finomítása (2201) a REND megtalálása (2457) stb.
Ugyanakkor a jelenlegi munkánk központjában levő „Az angyal válaszol” tanításában, egyértelműen különválik a lélek és a szellem szavának tartalma: Szellem - a teremtő. - Lélek - a közvetítő. (21. besz. Gittával)
Az angyalok tanítása által is, már jól tudjuk azt, hogy MINDEN EGY! – viszont ennek tudása még akkor sem adja meg a választ arra a kérdésre, hogy mi a különbség a Szellem és a Lélek között, ha azt érzékletes hasonlatokkal törekszik megértetni az angyal a beszélgetésük résztvevőivel. Nevezetesen: A LÉLEK BOR… HORDOZZA A MÁMORT. (18. besz. Lilivel)- kijelentésében.
Bizony azzal a tanítással sem kerültünk közelebb a megoldáshoz, amely szerint:
HA A TESTTŐL FÜGGSZ - CSAK TEST VAGY.HA FÜGGSZ A LÉLEKTŐL - CSAK LELKES TEST VAGY.HA A SZELLEMTŐL FÜGGSZ - CSAK EMBER VAGY.HA TŐLE FÜGGSZ - MINDEN VAGY. (33. besz. Lilivel)
Így aztán elmondhatjuk, hogy a lélek érthető, egyszerű azonosításának a területén újfent ott vagyunk ahol a part szakad.
Egészen addig, amíg fel nem ébredünk annak a felismerésére, hogy nem pontos azaz állítás, hogy: A Szentlélek a kapcsolatok lelke. (A Hang 568. válasz), mert a kapcsolatoknak nincs lelke, mert a lélek, maga a kapcsolat. A Szentlélek meg maga, az Isten és a Benne hívő ember KAPCSOLATA. Nincs egy különálló, megszemélyesített Szentlélek, aki különböző dolgok vagy emberek közötti kapcsolatok ura lenne, akit mi több küldeni lehetne. De nincs külön lélek, és külön kapcsolat sem, mert ez kettő EGY. Ugyanúgy, ahogy az Atya és a Fiú sem külön, külön egy személy (amint ezt a római katolikus egyház tanítása vallja), hanem: Én és az Atya egy vagyunk (Jn. 10.30,).
A minden létező között meglévő vonzásból eredő kapcsolat, a Teremtő kiáradás szükségszerű velejárója. A teljességnek abban a kijelentésében, miszerint MINDEN EGY, a kapcsolat fogalmának nincs létjogosultsága, mert az EGY- en kívül nincs más amivel, vagy akivel az EGY, EGYKÉNT lehetne kapcsolatban, mert akkor már kettő EGY van.
A kiáradás végtelen sokszínűségében, az EGY árad ki MINDENNÉ. A végtelen sokszínűség kikerül az EGY- ből, hogy egy ’játékos’, de mégis felfoghatatlan szellemiségű terv kegyelme kapcsán megkeresse, és megtalálja az eredeti otthonát az EGY- et. A kiáradásban megjelenő lélek, mint a kapcsolat szellemisége, az eredeti EGGYÉ tartozás, egybetartozás irányába hat, amiről az angyal így tanít: A RÉGI SZÜLETÉSBEN ANYA ÉS GYERMEK - EGY, - S HA MEGSZÜLETNEK - KETTÉ VÁLNAK. - MI KETTŐ VAGYUNK, - HA MEGSZÜLETÜNK - EGGYÉ VÁLUNK. (26. besz. Lilivel) – amihez hozzá kell tennem: hogy a Lélek, az Egybetartozás vonzása által.
Az EGY- ből való kiáradás ténye, önmagában hordozza a kiáradt létezők közötti kapcsolatot, mivel minden létezés forrása az EGY. A tanítvány hitében ez így hangzik: egy a tanítómesteretek, ti pedig mind testvérek vagytok, (Mt.23.8,). MINDANNYIAN! Ezért aztán: Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, (Mt.5.44,). Ugyanezt az angyal így tanítja: Négyen vagyunk, négyen vagytok - az nem nyolc. (33. besz. Gittával)
Valójában a minden létezőben jelenlévő lélek- kapcsolat, mint képesség, végső soron az Istenben való EGGYÉ levés beteljesülését szolgálja.
Az angyalok tanítása által már azt is látni lehet, hogy a SZEPLŐTLEN FOGANTATÁSNAK, az értelem számára azonosítható szellemisége: MÁRIA.
Hasonlóképp, a Teremtésben kiáradt létezők közötti kapcsolatnak is van szellemisége: a LÉLEK. Mi több, az Isten MINDENSÉGET átfogó tervében, az EMBER az, aki mint ’HÍD’ annak a feladatnak megvalósítója, hogy EGY- be kapcsolja mindazt, ami kettő, mert AZ EMBER A TEREMTÉS LELKE (23. besz. Gittával).
Önmagában véve olyan, hogy lélek nincs is, ha nincs akit, vagy amit összekapcsolna. Ugyanakkor az a korábbi kijelentés is megállja helyét, miszerint mindennek van lelke (kapcsolat képessége). Viszont ahogy a teremtett síkoknak, úgy a hozzá tartozó lélek- kapcsolatoknak is minőségi fokozatai vannak, amit az angyal A Hét Lélek az otthonotok. (44. besz) kijelentéssel tanít.
Az öntudat nélküli síkokon (ásvány, növény, állat,) a lélekkapcsolat, a létezés tudattalan velejárója, mert nélküle nincs EGÉSZ. Ha az oxigén, mint elem, nem hordozná a hidrogénnel való kapcsolódásának képességét - lelkét, és fordítva, nem volna meg a biológiai élet feltétele a Földön, a VÍZ! Ha a víz nem hordozná a biológiai szervekkel való kapcsolatát (lelkét), akkor nem volna élet a Földön, stb.
Így válik érthetővé „Az angyal válaszol” 15. besz. Gittával szövegében az, hogy: A nap visszatértekor a föld üzen Teremtőjének.
Amikor a tanítvány rálát és elfogadja a lélek azonosításának ezen régiből kinövő új gondolatiságát, bizony azt is megélheti, hogy minden lélekkel kapcsolatos hiteles kijelentés, értelmet kapva kerül a helyére.
Megérti, hogy az Isten kiáradása által létezők közötti kapcsolat, nem egy cél nélküli valóság megjelenése, hanem a KIÁRADÁS TERMÉSZETE. Ez önmagában hordozza a minden létezőben meglévő vonzás általi VISSZAÁRADÁS beteljesülését. Valójában a minden létező közötti kapcsolatkészséget mint lelket, a teremtésben megvalósuló különválás szüli, és egészen addig hat, amíg a minden újra vissza nem talál az EGY- be.
Azt eddig is gondoltuk, hogy: ’ minden, mindennel kapcsolatban van’, csak azt nem gondoltuk, hogy ez a kapcsolat maga a lélek, és ahogy az ember hústestének minden alkotója a lélek által kapcsolatban van egymással, úgy ez az Isten testére is igaz, mert: A teremtett világ az Ő teste. (29. besz. Gittával). Ebben a testben MINDEN LÉT EGY LÉLEK, - DE EGYÜTT A HÉT: AZ EMBER. (51. besz.).
Furcsa fordulatként (Mindent fordítsatok fel! Mindig! (14. besz. Gittával) ölt valóságot annak felismerése, hogy az eddig tanultak szerint, a lélek csak átvitt értelemben, jobb szó híján közvetítő (Lélek - a közvetítő. 21. besz. Gittával) a Szellem és a test között.
Pontosabb megfogalmazásban a Lélek, a Szellem és a test közötti kapcsolat megvalósítója, mert a Szellem és test (amíg egyet alkotnak) nem különállóak, akik között közvetíteni kellene, hanem a Szellem által átjárt test kapcsolatában egyet alkotnak. Ez maga a DAL.
Amíg az ember erkölcsi lényegét az Istennel való kapcsolata, lelke adja, addig az ásványi, növényi, állati sík a kapcsolat képességét (a lelkét), a létezésében hordozza.
Egy adott ember természetes állapota, az Isten irányában való fordulásában, a Vele való kapcsolatában rejlik. E nélkül (mint az Istent tagadó embernél) ez természetellenes.
A köznapi beszéd szintjén érzékletesen jelenik meg a lelketlen valamint a lelkes ember kifejezése, ami az Istennel való kapcsolat irányát jelzi, mert nem mindegy, hogy egy ember szolgalelkű, vagy lélekből szolgál.
A Szentlélek fogalma a római katolikus egyház teológiájában, a Szentháromság elméletének kialakulásával, annak elfogadásával került a köztudatba.
A Szentháromság szava alatt, a 4. századi Nikaia (325)–konstantinápolyi (381) hitvallás kihirdetésétől kezdve, az Egy Isten, három személy kifejezést értik.
- a szentháromság-tant elsőként a 2. századi gnosztikus (igazi tudás-szerk.) tanító, Valentinius (kb.100-165), mint ’eretnek’ öntötte szavakba. (A forrás felé I. kötet).
Számunkra a Szentlélek létének hitelességét „Az angyal válaszol” tanításában való előfordulása adja. Ennek alapján a Szentlélek, az ember Istennel való legbensőségesebb kapcsolatának szellemisége. Ebben a megvilágításban értelmét veszti az- az általánosan elfogadott kijelentés, hogy az Isten elküldi a Szentlelkét, mint azt „A Hang” 811. válaszában olvashatjuk: Mennyei Atyátok mérhetetlen szeretetével küldi közös Lelkünket azoknak, akik erre vágyódnak (Lukács 11;13).
Nyilvánvalóan azért nem, mert akár Szent Szellemként, akár Szent Lélekként fordították, nincs külön Atya és külön egy Vele azonos, mégis külön személyként megjelenő Fiú, akit egy harmadik személy a Szentlélek köt össze.
Minden ember tudatosan, vagy tudattalanul, de mindenképp kapcsolatban van nemcsak minden emberrel, hanem minden létezővel, mivel a forrásuk EGY. Az angyal így tanít erről: Értelmetek számára felmérhetetlen távol - változik anyagból erővé egy világ. - S íme, ti mindnyájan érzitek ezt. (34. besz. Lilivel)
Minden ember általános hétköznapi kapcsolatai addig öncélúak, amíg azokat nem járja át az Istennel való kapcsolata, ami maga a SZENTLÉLEK. Ez azt is jelenti, hogy a Szentlélek megélése, nem az Isten ’Szentlelkét’ küldő, adó, tevékenységének, hanem az ember, Ő- felé fordulásának a következménye, mert ez minden ember számára LEHETŐSÉG. Így minden ember lelke (kapcsolatteremtője) képes Szentlélekké magasztosulni, ha az ember az Istennel van kapcsolatban.
Jól ismerjük azt a kijelentést, mely szerint a Szentlélek az Atya és a Fiú közös lelke, akiket a Szentháromság fogalmával három személyként azonosít a teológia. Más a helyzet akkor, ha azt látjuk, hogy a Szentlélek nem közös, hanem azonos kapcsolatként van értelmezve, mert így valós értelmet nyer azaz Ige, miszerint: aki látott engem, látta az Atyát, (Jn.14.9,). Látta a FÉNYT, az EGY- et.
Szabó János 2023.06.04.